Furán kezdődik. Megyek hazafelé kedden a vásárlásból, felszállok a trolira, és behelyezkedem a csuklós részbe, úgyis csak kettőt megyek. Fiatal nő, tízéves forma kislánnyal dupla hátrafelé ülésben elhelyezkedve rámpillant, majd kedvesen mosolyogva ölébe rántja a lánykát, és magyaráz felém valamit. Először nem értem mit szeretne, zenét hallgatok, csak az dübörög a fülemben. Majd látom, hevesen gesztikulál, közben hadonászik karjával, üljek le, ők elférnek ketten egy helyen is. Mosolyogva nemet intek a fejemmel, félhangosan megköszönöm hogy gondolt rám, és egy pillanatra átfut az agyamon: állapotosnak nézek ki vagy csak a nehéznek gondolt csomagom miatt akart leültetni?
A bogár már benne van a fülemben (bizony, zene mellett elfér az is), így hazaérve első utam a mosdóba vezet. Persze, persze. Rá van írva, reggeli első, az a tuti, kimaradt mensi napján, blablabla. Elvégzem a kijelölt műveleteket, majd várok. Közben kipakolom a szatyrot, elpakolom az ételt, jövök-megyek..és lopva rápillantok a tesztre..majd a kezembe veszem és nem hiszem el, amit látok! Az ott két csík lenne?? Biztostutiamitlátok??? Az ablakhoz lépek, hátha csak a benti fény tréfálta meg a szemeimet, de nem. Halványan dereng a második csík, Mütyür létezésének bizonyítéka! Tébolyult módjára ugrálni kezdek a szobában, visítok mint egy kislány, mikor megkapja hőn áhított játékát.
És nem hiszem el! De mégis, hiszen ott van! Látom! Hirtelen ötlettől vezérelve felhívom Zsut. Hazafelé tart, hallom a vonat kattogását. Beleüvöltök a telefonba, szegénykém megijed hogy bajom van, valami történt. Történt persze, csak nem rossz dolog. Kicsusszan a számon: terhes vagyok. Zsu örül, persze alig hallom a vonat miatt, abban maradunk, hogy majd e-mailben megbeszéljük.
Leteszem a telefont és leülök. Meredek a két csíkra és még mindig nem hiszem el. Öröm mámorban nekilátok a mosogatásnak. Nem sokkal később megérkezik a leendő apa. Ránézek mikor belép az ajtón, és nem tudom letörölni a vigyorgást az arcomról. Lobogtatom neki a tesztet, örömködve közlöm vele a hírt. Nem lepődik meg, de nem is örül önfeledten. Az a fránya pénz. És a hiánya.
Tudom hogy örül, hogy jössz Mütyür. És én is nagyon örülök. Bár vegyesek az érzelmeim, és félek is egy picit, úgy érzem hogy jó lesz ez így.
Számításaim szerint öt hetes vagy. Dokihoz majd csak jövőhéten megyünk. Addig nem akarlak háborgatni. Aztán hogy mi lesz a jövőben..majd kiderül. :-)
