Böngészem. Gondolkozom. És közben néha-néha olyan "mindjárt megjön" érzés kering a pocakom alján. Tegnap megvizsgált a doki. Azóta attól félek, nehogy vérezni kezdjek.
Szeretném Mütyürt, nagyon várom, hogy megszülessen. Pedig még annyira apró, öt hetes csöppség.
Annyira lassan telik az idő. Hihetetlen. Máskor csak úgy repülnek az órák, napok, hetek. Most meg? Vánszorog az idő, mintha valami lusta macska lenne.
Várok. Nem túl nagy türelemmel, de várok. Mást úgysem tehetek. És olvasgatom a fórumokat, ahol megijesztenek a negatív tapasztalatok, a vetélésről, szívhang nélküli petezsákokról szóló beszámolók. De kitartok! Mert ki kell hogy tartsak, Mütyür meg fogsz születni és én már alig várom a pillanatot! :-)
