Mütyür blog

Itthon vagyok. Hétfőn kihúzták a bölcsifogamat. Szenvedek mint a dög, és hiába nem akarom, muszáj vagyok fájdalomcsillapítót bevenni. Naponta kettőt, nagyjából 12 órára elég egy szem algopyrin. Remélem Mütyür nem lesz tőle semmi bajod.

Dokinál voltunk hétfőn, megállapította hogy 14-15mm-es a petezsák. Szóval nőtt, és teljesen normális ez a méret. :-) Hétfőn kell visszamennem.

Varratszedésre is. Előre élvezem, a számat annyira tudom kinyitni, hogy a fogkefe beleférjen. Nem túl kellemes dolog, de ha muszáj volt, akkor muszáj volt. :-(

Nos, ígéretemhez híven, itt a fotó. A két pluszjel közötti rész a petezsák, Mütyür odabent tanyázol. :-)

Voltam ma megint dokinál. És ott vagy Mütyür! 11mm-es petezsák látszik. Annyira picike. De kértem fotót rögtön, holnap felvarázsolom ide, amint be tudtam scannelni.

Nagyon örülök neki, hogy látszódtál ma. Múlt héten kicsit megijedtem hogy nem látott semmit a doki, de ma hasi uh-t csinált, és már így is látszódtál. Jövőhéten kell visszamennem, hogy megint megnézzünk. Remélhetőleg már nem csak a petezsák fog látszódni, hanem Mütyür is. Egy héttel kisebb vagy, mint amekkorának tippeltem. Szóval a fene sem tudja, hogy mikor fogantál. És így azt sem tudom, hogy fiú-e avagy leány leszel. :-)

Holnap felteszem az uh képet. De most megyek, nehogy odaégjen a kaja.

Böngészem. Gondolkozom. És közben néha-néha olyan "mindjárt megjön" érzés kering a pocakom alján. Tegnap megvizsgált a doki. Azóta attól félek, nehogy vérezni kezdjek.

Szeretném Mütyürt, nagyon várom, hogy megszülessen. Pedig még annyira apró, öt hetes csöppség.

Annyira lassan telik az idő. Hihetetlen. Máskor csak úgy repülnek az órák, napok, hetek. Most meg? Vánszorog az idő, mintha valami lusta macska lenne.

Várok. Nem túl nagy türelemmel, de várok. Mást úgysem tehetek. És olvasgatom a fórumokat, ahol megijesztenek a negatív tapasztalatok, a vetélésről, szívhang nélküli petezsákokról szóló beszámolók. De kitartok! Mert ki kell hogy tartsak, Mütyür meg fogsz születni és én már alig várom a pillanatot! :-)

Nemrég értem haza az orvostól. Bementem, elmondtam, hogy mi a "panaszom", és megvizsgált. Hüvelyi ultrahanggal megnézte belülről a pocakom. És semmit sem látott. Illetve, a méhem persze odabent van, de Mütyür, téged nem látott a doki bácsi. Egy hét múlva kell visszamennem, talán addigra már leszel akkora, hogy látni fogunk.

Azért a biztonság kedvéért, hazafelé vettem egy tesztet. És meg is csináltam. Pozitív. :-)

És most irány a konyha, főzni kell apának. :-)

Furán kezdődik. Megyek hazafelé kedden a vásárlásból, felszállok a trolira, és behelyezkedem a csuklós részbe, úgyis csak kettőt megyek. Fiatal nő, tízéves forma kislánnyal dupla hátrafelé ülésben elhelyezkedve rámpillant, majd kedvesen mosolyogva ölébe rántja a lánykát, és magyaráz felém valamit. Először nem értem mit szeretne, zenét hallgatok, csak az dübörög a fülemben. Majd látom, hevesen gesztikulál, közben hadonászik karjával, üljek le, ők elférnek ketten egy helyen is. Mosolyogva nemet intek a fejemmel, félhangosan megköszönöm hogy gondolt rám, és egy pillanatra átfut az agyamon: állapotosnak nézek ki vagy csak a nehéznek gondolt csomagom miatt akart leültetni?

A bogár már benne van a fülemben (bizony, zene mellett elfér az is), így hazaérve első utam a mosdóba vezet. Persze, persze. Rá van írva, reggeli első, az a tuti, kimaradt mensi napján, blablabla. Elvégzem a kijelölt műveleteket, majd várok. Közben kipakolom a szatyrot, elpakolom az ételt, jövök-megyek..és lopva rápillantok a tesztre..majd a kezembe veszem és nem hiszem el, amit látok! Az ott két csík lenne?? Biztostutiamitlátok??? Az ablakhoz lépek, hátha csak a benti fény tréfálta meg a szemeimet, de nem. Halványan dereng a második csík, Mütyür létezésének bizonyítéka! Tébolyult módjára ugrálni kezdek a szobában, visítok mint egy kislány, mikor megkapja hőn áhított játékát.

És nem hiszem el! De mégis, hiszen ott van! Látom! Hirtelen ötlettől vezérelve felhívom Zsut. Hazafelé tart, hallom a vonat kattogását. Beleüvöltök a telefonba, szegénykém megijed hogy bajom van, valami történt. Történt persze, csak nem rossz dolog. Kicsusszan a számon: terhes vagyok. Zsu örül, persze alig hallom a vonat miatt, abban maradunk, hogy majd e-mailben megbeszéljük.

Leteszem a telefont és leülök. Meredek a két csíkra és még mindig nem hiszem el. Öröm mámorban nekilátok a mosogatásnak. Nem sokkal később megérkezik a leendő apa. Ránézek mikor belép az ajtón, és nem tudom letörölni a vigyorgást az arcomról. Lobogtatom neki a tesztet, örömködve közlöm vele a hírt. Nem lepődik meg, de nem is örül önfeledten. Az a fránya pénz. És a hiánya.

Tudom hogy örül, hogy jössz Mütyür. És én is nagyon örülök. Bár vegyesek az érzelmeim, és félek is egy picit, úgy érzem hogy jó lesz ez így.

Számításaim szerint öt hetes vagy. Dokihoz majd csak jövőhéten megyünk. Addig nem akarlak háborgatni. Aztán hogy mi lesz a jövőben..majd kiderül. :-)